Menu

Hízlaló szomjúság

0 Comments

Tegnap egész nap alig találtam a helyem. Fel-alá járkáltam a hűtő, a konyhapolcok és a csokis szekrény között, valahogy semmi sem volt jó. Ellenállhatatlan vágytam az édességre, illetve bármilyen szénhidrátra. Néztem ezt is, azt is, de valahogy semmi sem volt az igazi. Ezer éve nem éreztem ilyet. Meg is lepődtem: vajon mit jelez nekem a testem?!

Azt ugye tudjuk, ha látszólag indokolatlan evési vágy önt el minket, jó eséllyel egy helyzet vagy egy személy próbál dominálni minket, ránk erőltetni akaratát,  amit mi nem akarunk és a szervezetünk  plusz energia begyűjtésével, önmaga megnagyobbításával segít minket a betolakodó térhódítása ellen.

Kattogott ezerrel az agyam, milyen események, személyek vannak mostanában körülöttem, de semmi ilyesmi most nem jutott eszembe.

Ilyen könnyen nem adom, gondoltam magamban, azért is megfejtem a dolgot. Elkezdtem lassítani, forgattam a falatot a számban, miközben igyekeztem megfigyelni, hogy mit érzek és hol. Amint épp ezen tanakodtam, észrevettem, hogy egyre gyakrabban nyalom a szám. Ekkor esett le az ejtőernyős tantusz.

Elképesztően szomjas vagyok.

Persze ráeszméltem arra is, hogy ma még nem ittam semmit, úgyhogy volt bőven mit bepótolni. Egész délután a csapra jártam és aztán a mosdóba. Annyira nem volt szórakoztató, viszont megkönnyebbültem és hamarosan lényegesen jobban éreztem magam.

Tanulságos volt számomra ez a kis malőr, mert egyébként nagyon okosan tudom mondani mindenkinek, milyen fontos a megfelelő vízbevitel.

Nagyon jól tudjuk, hogy egy víz alapú testben élünk egy víz alapú bolygón.

Testünk legnagyobb része víz, amely minden sejtünk minden működésében részt vesz. Természetes tehát, hogy pótolnunk kell, amit egész nap veszítünk belőle.

De nem elég ezt tudni, szem előtt is kell tartanunk nap, mint nap.

Én alaphangon minden reggelt egy pohár vízzel kezdek, és aztán bekészítem magamnak a következő korsó vizemet, majd a következőt, majd a következőt.

De tegnap korábban kellett kelnem és megfeledkeztem minderről.

Na szép. De végül is ez is azt mutatja, hogy emberek vagyunk és mindig van miben fejlődjünk. Tán még nekem is 🙂 🙂 🙂